Hozzám közel álló tudják rólam, hogy nem szeretek igérni. Marika (a feleségem) szerint ez - és az egész "radikális őszinteség" - álságos valami, mert pl. igérni nem csak szavakkal lehet. Rendben, szóval szavakkal nem szeretek igérni. Miért? Mert csak azt tudom biztosan, amit most érzek és gondolok. Persze a gyakorlatban nagyon is lehet rám számítani, általában pontos vagyok, és ha közbejön valami, mindig küldök értesítést.
Úgy láttam, a többséget nem nagyon zavarják sem az igéretek, sem pedig az, hogy azokat illik is betartani. Majd minden nap hallok történeteket hiába várt mesteremberektől és velem is előfordult, hogy nagynevű ember nem csak, hogy nem jött el a megbeszélt időben, de még telefonálni is elfelejtett. Az az igazság, sosem fogom megszokni a megbízhatatlanságot, bár már jobban viselem, mint régen. Aggaszt, hogy számos adósom sem igyekszik fizetni, de még csak kimentesni magát sem - a nagy büdös summantás az általános. (Pénzbehajtás blog.)
Egy fiatalember autóban ül a barátnőjével egy parkban és könyörögve kéri, hogy engedje, hogy szeretkezzen vele, de a lány nem hagyja. Végül a fiú így szól: - Ugyan már! Csak félig fogom bedugni! A lány erre beleegyezik és azt mondja: - Jól van, de csak félig... Ígérd meg! A fiú megígéri, azzal ráveti magát a nőre, és tövig bedugja neki. A lány, érezve a löketeket, nagyon élvezi, és azt mondja a barátjának: - Dugd be egészen! Dugd be egészen! A fiú, kissé szégyenkezve, próbálja menteni a büszkeségét: - Oh nem! Az ígéret szép szó...
Jah... Te hogy vagy az igéretekkel?
