Egy amerikai számára a kettős társadalom ismeretlen. Az őszinteséget nem a társadalom, és állam viszonyában, hanem belső kettősségben, és személyközi kommunikációban látja.
A MI világunkban is létezik ez a személyközi hazugság-önbevallás opció... De ahogy mondani szokás, van a nyomornak az a szintje, ahol nincsenek lelki problémák, csak éhség a táplálékra.
Létezik az a társadalmi önmeghasonlás, államnak, és magunknak szóló, létező társadalom, amelyben a hazugságok, és őszinteségek háztartásában olyan nyomorúságos a helyzet, ahol a társadalom annyira nem lehet önmaga, csak az állam adósrabszolgája, amelyben nem az a kérdés, hogy a családban baráti körben hogy viselkedek, mert még ott vagyok a legőszintébbb.... Hanem az a kérdés, hogy a nembeli társadalmi létem lehet-e???? Nem őszinte, nem hazug, hanem LEHET-E?
A legnagyobb hazugság, hogy olyan állami keretek foglya a társadalom, hogy annak szövedékén belül az őszinteség is olyan hazug lehet, mint maga a hazugság: vagyis nem egymást stresszeljük, hanem a stresz vagyunk maga, amely mindegy, hogy őszinte, vagy hazug, mert ez CSAK etikai kérdés, és nem létkérdés. A létezés minőségeként akkor jelenhetne meg, ha az állam nem adósrabszolgaként jeleníteni meg az embert, és közösségeit:
A Római Birodalomban kérdezd meg a rabszolgát, miért hazudik? Értelmetlen kérdés, mert mielőtt erre válaszolhatna esztétikailag!!!!!!!!!!!, és még csak nem is etikailag, előbb azt kellene mondania minden kérdésre: NEM AKAROK RABSZOLGA LENNI. És ha már nem az, akkor feltehetők neki azok a kérdések, amik egy római polgárnak fel lehet tenni.
A rabszolgának más a család, a szex, az élet, mint egy polgárnak.
A szabadság nyomora intellektuálisan is nyomort szül.
Ha megkérdeznek bármiről, hazugságról, őszinteségről, egy válaszom lehet: nem akarok rabszolga lenni! A mikrovilágom is ilyen rabszolgákból épül fel... Szeretem a kedvesem, megcsalom? Kérdi a bíró... Nem akarok rabszolga lenni! Kérdezi egyik rabszolga a másikat ugyanerről: a helyes válasz: ne legyünk rabszolgák!
Ez a véleményem.
ui. A rabszolgáknak is lehet saját világuk, igaz... Lehetünk belül szabad thrákok, igazak, és nem igazak. Miközben ezen gondolkodunk, ekként cselekszünk, kinyílik a porond másik végén egy vasajtó, és berohan egy oroszlán széttépni minket. És szét is tép. A mártír igaz voltáról lehet beszélni, a radikális őszinteségét, vagy öncsalását is lehet pszichopraktikus górcső alá vonni. Anatómiailag. De ha zúg a polgárok közönsége, a rabszolgának nincsenek etikai, és életvezetési problémái sem.
Dr. Boós Tibor
